Életünk és a stressz

Rohanó korunkban az embereknek egyre kevesebb idejük és energiájuk jut önmagukra és szeretteikre. Szaporodnak a napi stressz hatások, és az egyén egyre kevésbé tudja felvenni ezek ellen a harcot, egyre kevesebben tudják teljessé tenni életüket. A problémák viszont jelentkeznek, ha nem megfelelően reagálunk, ha megtagadjuk őket, ha elnyomjuk negatív érzéseinket. Ennek ellenére az emberek többsége még a legkorszerűbb, leghatékonyabb stressz kezelő módszerekkel sincs tisztában. Ehhez tehát szükségünk van némi tudásra a stresszről.

Mi a stressz? Mi az értelme? Mi történik, ha túlzottan felhalmozódik? Hogyan előzhetjük meg a kialakulását és hogyan szüntethetünk meg néhány olyan stresszt, aminek jelenleg is ki vagyunk téve?

A stressz napjaink betegsége. Testünk és lelkünk számára természetes a bennünk és körülöttünk történő változásokhoz való alkalmazkodás. A problémák viszont jelentkeznek, ha nem megfelelően reagálunk, ha megtagadjuk a problémát, ha rajtunk kívül álló dolgok miatt aggódunk, ha elnyomjuk negatív érzéseinket, ha tehetetlennek érezzük magunkat a cselekvéshez. A mi saját kis világunkban-otthonunkban vagy munkahelyünkön-rengeteg gondolat és szituáció van, ami alkalmazkodásra kényszerít bennünket. Ha sikeresen alkalmazkodunk, akkor az élet izgalmakkal teli kaland. Ha ez nem sikerül, akkor a „stressz korának” áldozatai lehetünk. Bár már számos könyv jelent meg, amely a stressz különböző aspektusaival foglalkoznak, ennek ellenére az emberek többsége még a legegyszerűbb stressz kezelő módszerekkel sincs tisztában. A hatékony stressz kezelés feltételei magukba foglalják: mi a stressz, mi az értelme, mi történik, ha túlzottan felhalmozódik, hogy előzhetjük meg, és hogyan szüntethetjük meg. Az emberek más- más érzést táplálnak, és máshogyan reagálnak ugyanabban a helyzetben. Tehát nem a szituáció a mérvadó, hanem az, ahogyan megéljük. Reakciónk egy részét belső, más részét külső szabályozó tényezők határozzák meg.

Számos úgynevezett pszichoszomatikus betegség eredete a stressz. Olyan tényező, amely ott van a mindennapjainkban. Megszoktuk és mivel nem fordítunk rá kellő figyelmet, hatását alattomos módon fejti ki a tudatos és tudatalatti szinten is.

Fizikai jelei:

Magas vérnyomás, érelmeszesedés, fertőzések, cukorbetegség, különböző fejfájások, fekélyek, álmatlanság, allergiák és bőrgyulladás, fizikai kimerültség, étvágyváltozás, fogyás, hízás, szexuális problémák, székrekedés stb.

A végeredmény szempontjából mindegy, hogy a stresszor valódi vagy képzelt veszély, ezért a felfogásunk átalakításában játszanak fontos szerepet a különböző stressz oldó technikák, hiszen nem mindegy melyik állítással azonosulunk. Emellett fontos szerepet játszanak a különféle agyintegráló technikák, hiszen néha azért sikerül nehezen megvalósítani valamit, mert agyunk két agyféltekéje ellentétben áll egymással az eltérő információ áradat hatására.

Völcsei Judit

Ki a felelős a gyermekek érzéseiért?

Még a kisiskolás korban is sokat kell teljesíteni. Ebben a hajtásban az érzelmeket leginkább betegségben, ellenállásban, dühben fejezik ki. Lassan annyira megszokják ezeket a kifejezési formákat, hogy önmaga érzelmi szükségleteit nem ismeri fel. Az iskolában: nem kérdezik meg tőle, miért vagy szomorú, miért viselkedsz így? Otthon: mi volt az iskolában, milyen jegyet hoztál, mi volt az ebéd stb. Egy idő után nem is próbálkozik azzal, hogy panaszkodjon bárkinek is, hiszen sok esetben a környezetében is a közömbösséget tapasztalja. A felnőttek is el vannak foglalva saját problémáikkal. Látszólag ez ugyanúgy a környezetnek való megfelelés, e mögött azonban a saját lelki problémájuk áll. "Nincs idő lelkizni"- pedig valahol mélyen ők is boldogtalanok, ők is a szeretetre, elfogadásra vágynak. Jó lenne nekik is panaszkodni valakinek és persze jó lenne, ha meghallgatásra, vigaszra találnának. Erre a családi közeg,a munkahely éppoly alkalmas közeg lenne, de a gyakorlatban, sok esetben, pont attól nem kapja meg az ember,akitől leginkább várná. Ez a hiányérzet lecsapódik valahol, legtöbbször a gyereken. Hiszen õ az, aki nem a környezet elvárásainak megfelelően viselkedik és teljesít. Az új kor gyermekeinek - az indigó gyerekeknek-pont ez az egyik feladatuk, hogy a régi beállítottságot megváltoztassák. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a kezelésbe a szülő is aktívan részt vegyen. S mi a helyzet az iskolában? Úgy tűnik, ott még kevésbé vállalnak felelősséget, hiszen nincs gyakorlata az efféle nevelésnek. Ha problémás a gyerek: nevelési tanácsadóba, pszichológushoz küldik,rosszabb esetben a magatartásterápia vagy a kisegítő iskola ./közel 160-as IQ-val???/Nem utolsó sorban milyen perspektívájuk lehet ezeknek a gyerekeknek a jövőre nézve? Ilyenkor az egyik érvként az szokott felmerülni, hogy van még rajtuk kívül másik 30 gyerek, és ők is fontosak. Igen, csakhogy ezek a gyerekek egyre többen lesznek, és már vannak, tehát érdemes lenne rájuk figyelni, hiszen sok esetben zsenikké válhatnak. Megfelelő odafigyelés hiányában pedig a környezettől visszahúzódó, magába forduló "robot-gyerek" lesz,aki ha megkérdezik, hogy vagy, mit érzel, csak a vállvonogatásig jut.
Völcsei Judit

Önbecsülés és tanulás

Maga az agyműködés képes megváltozni egy gazdagabb tanulási környezetben. Az azonban biztos, hogy a megnyilvánuló elvárásoknak jelentős és hosszú ideig hatása van. Az erős elvárást nem szabad összetéveszteni a konkrét célokkal, melyek elérése a gyereket és a szülőt állandó feszültségben tartja. A kritika akármilyen jó szándékú is, sohasem olyan segítő és eredményes, mint a pozitív türelmes bátorítás. A gyerekek igénylik mások segítségét a tanuláshoz, különben megállnak a fejlődésben. De nem azon a módón, hogy csendben ülnek, miközben egy idősebb személy szavakkal tanítja vagy fegyelmezi őket. Ehhez való viszonyulásuk ára, hogy lemondanak saját magukról. Ez a helyzet viszonylag könnyen korrigálható. Egy gyerek önmagáról alkotott képét és sikerorientáltságát lehet és kell is fejleszteni, erősíteni. A nélkül, nem várhatunk mást, minthogy a gyermek azt a vezérfonalat fogja követni viselkedésében, amit kisgyerek korában kapott, ami meghatározó szerepet játszott énképének kialakulásában. Tehát ha nem segítjük hozzá annak felismeréséhez, hogy miként szemlélhetik magukat sikeres embereknek, akkor önbizalom hiányos gyerekekké válnak. Vagyis minden oktatásnak azzal együtt, hogy a tanulót felfegyverzi ismeretekkel és készségekkel, egyidejűleg erősíteni és bátorítani kell saját belső tanulási képességébe és eredményességébe vetett hitét is. Ez másképp nem érhető el, csak ha a tanuló jó érzéssel gondol a tanulási folyamatra. Mindenek felet száműzni kell az iskolából a félelmet, helyébe a reményt kell tenni és folyton meg kell erősíteni azt az érzést a tanulókban, hogy sikeresek és fontosak. Az a fajta negatív kritikai értékelés, amivel olyan gyakran találkozhatunk a hagyományos oktatásban ellene dolgozik az optimális tanulási folyamatoknak. Jobbára abban fogunk sikereket elérni, amiről el hisszük, hogy sikeresek tudunk lenni és azon a téren fogunk kudarcot vallani, ahol gyenge képességűnek tartjuk magunkat. Természetesen leginkább úgy lehet valakit megtanítani arra, hogy bízzon a sikerben, ha ellátjuk olyan tanulási tapasztalatokkal, amelyek logikusan és szükségszerűen vezetnek a sikerhez. Ez sokkal hatásosabb, mintha állandóan azt mondogatjuk, milyen jó is lenne, ha hinne saját magának.

Völcsei Judit

Önbecsülés

Az iskola után a szülői közeg az, ahol a gyerek kiteljesedhet. Természetesen pozitív, elfogadó, megértő, támogató közegre lenne szükség, hiszen az ÉN, csak úgy tud fejlődni, ha szabadon fejezheti ki önmagát. Ha a hibákat építő tapasztalatként és nem kritikaként éli meg. Miután hat éves kor alatt alakul ki az a hitrendszer, ami meghatározza a továbbiakban a magabiztosságát, problémamegoldásra és konfliktuskezelésre való képességét. Csakhogy a szülő is nagyrészt azt tudja átadni, amit tapasztalt gyermekkorában, amilyen nevelést kapott, illetve amilyen hatások érték a környezetében. Akkor is, ha sokszor negatív érzések kísérték, és szentül megfogadta, hogy õ másképpen fogja nevelni gyermekét. Egyszerűen azért, mert ezt látta, ez rögzült be és mással nincs tapasztalata kiskorában. Például ha sokat mondták, hogy jó legyél kisfiam, nem szabad rossznak lenni… egy idő után megtanulta, hogy hogyan kell jónak lenni. Ezért kapott pozitív visszajelzéseket, tehát egyre inkább ezt tette. Felnőttként ezt jó nevelési módszernek tartja és a saját gyerekétől ugyanezt várja el. Csakhogy neki más az értékrendje, más a személyisége. Így ezeknek az elvárásoknak nem tud megfelelni. Ez pedig külső-belső konfliktust okoz. Fölöslegesen visszük tovább tehát mások értékeit, hitrendszerét, amit mindenkinek le kéne magáról hámozni. Erre többféle módszer alkalmas, ilyen az önismereti tréning!

Völcsei Judit

Mint két tojás

Kovácsék párbeszéde a strandon: – Drágám, fordulj meg, beolajozlak, mert a napon könnyen leég a hátam. A favicc is azt szemlélteti, hogy a párok szinte azonosulnak egymással. Ismerős lehet a kifogás: „unlak, mert ha hozzád érek, olyan mintha magamat simogatnám." A közös élmények és tapasztalatok miatt a többéves kapcsolatban élők egyre jobban hasonlítanak egymásra. A partnerek – főleg a kapcsolat elején, a szerelem megtartása érdekében – megpróbálnak a lehető legjobban közeledni egymáshoz. Érdeklődni kezdenek olyasmi iránt is, ami addig idegen volt számukra. Például a hölgyek futballmeccsre mennek, megtanulnak teniszezni, az urak hirtelen fellángolásból színházba vágynak, és úgy főznek, mint a legképzettebb szakács. Akarva-akaratlanul hozzáigazítják igényüket a másikéhoz. A lelkük harmóniára, egyetértésre vágyik. Mindketten elszántan hangoztatják, hogy az ideális kapcsolatban a két fél együtt alkotja az egészet. Ez a közeledés később ahhoz a téves feltételezéshez vezet, miszerint a másik is szívesen kirándul, pedig legszívesebben a strandon feküdne. A tudósok kimutatták, hogy a partnerek leginkább külsőleg hasonlóak, önkéntelenül utánozzák egymás gesztusait, arcjátékát, testtartását. Az összes partneri hasonulás ellenére a lélek rejtély marad. Minden embernek megvan a maga személyes köre, ahova nem léphet be senki, ilyen a hivatás vagy a hobbi. A partnerek minél tovább élnek együtt az általuk egymásról alkotott képpel, annál kevésbé van kedvük azt megbolygatni. Akkor is, ha a kép nem teljesen illik a másikra. Ez nem feltétlenül hátrány. A boldog partnerkapcsolatokra különösen jellemző, hogy kizárólag egymás pozitív tulajdonságaira figyelnek. Egyfajta biztonságot jelent, ha tudni vélik, mi várható el a másiktól. A bizalom minden kapcsolat talpköve: ha a partnerek megbíznak egymásban, többé nem vizsgáztatják egymást. Nem tesznek fel felesleges kérdéseket, mert tudják a választ. „Ha már mindent tudsz valakiről, többé nem leszel rá kíváncsi” – mondta az Oscar-díjas színésznő, Emma Thompson, miután elvált Kenneth Branaghtól, a híres rendezőtől. Ezek szerint igaz, hogy a szerelemben szükség van titkokra? Feltétlenül, hiszen ettől lesz izgalmas. Természetesen egészséges titkolózásról van szó. A csábítás, az udvarlás idején igyekszik a férfi – és a nő is – a jobbik oldalát mutatni. Nem valószínű, hogy rögtön elárulja, bizony rágja a körmét, horkol éjszakánként, csámcsogva eszik, vagy idegesíti a papírzörgés. Öntudatlanul és jóhiszeműen arra törekszik, hogy izgalmas maradjon. Sőt, időnként olyan titokzatosan viselkedik, ahogy csak bír. Ide kívánkozik Béla története. A vidéki fiatalember halálosan beleszeretett a helyi patikuslányba. Eleinte csak le-föl sétálgatott a gyógyszertár előtt, hosszan nézegette az elsárgult reklámfeliratot a kirakatban, gondolta, csak észreveszi őt a csinos nő. Így is történt. Beszédbe elegyedtek, de ennél többre nem volt kilátás. Béla úgy döntött, kitalál valamilyen kézzelfogható indokot, miért jár naponta a patikába. Mesét kerekített beteg édesanyjáról, gyenge fizikumú testvéréről, és néha maga is fejfájásra panaszkodott. A trükk bevált: randevúk, csókok követték egymást, Béla már a közös jövőt tervezgette, ám a boldog beteljesedés elmaradt. A gyógyszerésznő ugyanis bevallotta, annak ellenére, hogy a fiú minden vonatkozásban ideális társa lehetne, nemet mond, mert õ egészséges utódokat szeretne, nem akar ilyen beteges családba házasodni. Vajon jobb lett volna elmondani az igazságot? Béla tisztában volt vele, hogy átlagos családdal körülvéve õ már nem lenne ilyen érdekes. Nem kellene őt dédelgetni, szeretgetni, sajnálni. Oda a titokzatosság, meghalna a szerelem...
Forrás: Net

Hogy is érthetnénk egymást?

 
...Hisz mind a kettő mást akar – a férfi a nőt, a nő a férfit. (Karinthy Frigyes) A nő: – Soha nem beszélgetsz velem. Képtelen vagy megérteni. A férfi: – De hát mi a baj, drágám? A nő: – Ha még ezt sem tudod, semmi értelme, hogy megmondjam. Egyszerűen képtelenek vagyunk tudomásul venni, főleg, mi nők, hogy másképp vagyunk „összerakva”. Persze, isteni lenne, ha a párunk kitalálná a gondolatunkat is, de nem fogja. És nem tehet róla szegény. Mi vagyunk az egyetlen élőlény, akinek udvarlási, párzási szertartása nem megy olajozottan. Más fajoknál mindez simán zajlik. Vegyük például a polipot. Egyszerű, aprócska agyú állat. A polipok sohasem vitatkoznak a hím és a nőstény közötti különbségekről vagy a szexről. A nőstény meghatározott időben tüzelni kezd, a hímek pedig integető karokkal mind köréje gyűlnek. A nőstény ekkor kiválasztja azt, amelyiknek a karjai a legszimpatikusabbak, és zöld utat ad neki. Soha nem vádolja, hogy nem figyel rá, a hím pedig nem aggodalmaskodik, hogy vajon a nősténynek is jó volt-e. Túlságosan bonyolultak vagyunk. Allan és Barbara Pease Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című könyvében összegyűjtötte azokat a kérdéseket, melyeket a nők a leggyakrabban tesznek fel a férfiakkal kapcsolatban. Miért hagyják például a férfiak következetesen felhajtva a WC-ülőkét? A nyilvános illemhelyeken általában külön helyiség van a két nem számára. A nőknek ülőkével, a férfiaknak piszoárokkal. A művelethez a nők mindig leülnek, a férfiak azonban csak az esetek 10-20 százalékában. – 28 évi házasság után a feleségemnek sikerült megnevelnie. Többé nem szabad úgy pisilnem, mint egy férfinak – állva. Le kell ülnöm. Máskülönben, ha még egyszer úgy megy ki éjjel a vécére, hogy egy összepisilt vécédeszkát talál, vagy beleesik a kagylóba, mert nem hajtottam le az ülőkét, akkor álmomban meg fog ölni – panaszkodik egyik olvasójuk. S hogy miért utálnak a férfiak vásárolni? Egy brit kutató kimutatta, hogy a legtöbb férfi számára a bevásárlás okozta stressz veszélyesen káros az egészségre. Mert ugye, valamikor minden olyan egyszerű volt: a vadonban gyorsan elejtett egy állatot, hazavitte, kész. De ha a férfit megkéred, hogy hazafelé vegyen tejet, kenyeret, és tojást, esetleg szardíniával és pillecukorral fog hazatérni. Elfelejtette, hogy az asszony mire kérte, és helyette vett néhány leértékelt cikket – a rá jellemző gyors zsákmányejtéssel Miről beszélnek a férfiak? A mellékhelyiségben semmiről. Meg sem szólalnak. „Észak felé hajtottam a pályán, egy pihenőnél megálltam, hogy használjam a mosdót. Alighogy leültem, a másik fülkéből megszólalt egy hang: – Helló, hogy vagy? Nagyon furcsálltam, és nem is tudom, mi ütött belém, mégis válaszoltam. – Egész jól – mondtam zavartan. Mire a másik pofa: – Aha, merre tartasz? Gondoltam, ez elég bizarr, de, mint valami hülye, válaszoltam neki. – Amerre te, irány észak! Mire hallom ám, hogy a pasi idegesen mondja: – Figyelj csak, visszahívlak, mert egy idióta a másik fülkéből folyton válaszol a kérdéseimre.
Forrás: Net