Mint két tojás

Kovácsék párbeszéde a strandon: – Drágám, fordulj meg, beolajozlak, mert a napon könnyen leég a hátam. A favicc is azt szemlélteti, hogy a párok szinte azonosulnak egymással. Ismerős lehet a kifogás: „unlak, mert ha hozzád érek, olyan mintha magamat simogatnám." A közös élmények és tapasztalatok miatt a többéves kapcsolatban élők egyre jobban hasonlítanak egymásra. A partnerek – főleg a kapcsolat elején, a szerelem megtartása érdekében – megpróbálnak a lehető legjobban közeledni egymáshoz. Érdeklődni kezdenek olyasmi iránt is, ami addig idegen volt számukra. Például a hölgyek futballmeccsre mennek, megtanulnak teniszezni, az urak hirtelen fellángolásból színházba vágynak, és úgy főznek, mint a legképzettebb szakács. Akarva-akaratlanul hozzáigazítják igényüket a másikéhoz. A lelkük harmóniára, egyetértésre vágyik. Mindketten elszántan hangoztatják, hogy az ideális kapcsolatban a két fél együtt alkotja az egészet. Ez a közeledés később ahhoz a téves feltételezéshez vezet, miszerint a másik is szívesen kirándul, pedig legszívesebben a strandon feküdne. A tudósok kimutatták, hogy a partnerek leginkább külsőleg hasonlóak, önkéntelenül utánozzák egymás gesztusait, arcjátékát, testtartását. Az összes partneri hasonulás ellenére a lélek rejtély marad. Minden embernek megvan a maga személyes köre, ahova nem léphet be senki, ilyen a hivatás vagy a hobbi. A partnerek minél tovább élnek együtt az általuk egymásról alkotott képpel, annál kevésbé van kedvük azt megbolygatni. Akkor is, ha a kép nem teljesen illik a másikra. Ez nem feltétlenül hátrány. A boldog partnerkapcsolatokra különösen jellemző, hogy kizárólag egymás pozitív tulajdonságaira figyelnek. Egyfajta biztonságot jelent, ha tudni vélik, mi várható el a másiktól. A bizalom minden kapcsolat talpköve: ha a partnerek megbíznak egymásban, többé nem vizsgáztatják egymást. Nem tesznek fel felesleges kérdéseket, mert tudják a választ. „Ha már mindent tudsz valakiről, többé nem leszel rá kíváncsi” – mondta az Oscar-díjas színésznő, Emma Thompson, miután elvált Kenneth Branaghtól, a híres rendezőtől. Ezek szerint igaz, hogy a szerelemben szükség van titkokra? Feltétlenül, hiszen ettől lesz izgalmas. Természetesen egészséges titkolózásról van szó. A csábítás, az udvarlás idején igyekszik a férfi – és a nő is – a jobbik oldalát mutatni. Nem valószínű, hogy rögtön elárulja, bizony rágja a körmét, horkol éjszakánként, csámcsogva eszik, vagy idegesíti a papírzörgés. Öntudatlanul és jóhiszeműen arra törekszik, hogy izgalmas maradjon. Sőt, időnként olyan titokzatosan viselkedik, ahogy csak bír. Ide kívánkozik Béla története. A vidéki fiatalember halálosan beleszeretett a helyi patikuslányba. Eleinte csak le-föl sétálgatott a gyógyszertár előtt, hosszan nézegette az elsárgult reklámfeliratot a kirakatban, gondolta, csak észreveszi őt a csinos nő. Így is történt. Beszédbe elegyedtek, de ennél többre nem volt kilátás. Béla úgy döntött, kitalál valamilyen kézzelfogható indokot, miért jár naponta a patikába. Mesét kerekített beteg édesanyjáról, gyenge fizikumú testvéréről, és néha maga is fejfájásra panaszkodott. A trükk bevált: randevúk, csókok követték egymást, Béla már a közös jövőt tervezgette, ám a boldog beteljesedés elmaradt. A gyógyszerésznő ugyanis bevallotta, annak ellenére, hogy a fiú minden vonatkozásban ideális társa lehetne, nemet mond, mert õ egészséges utódokat szeretne, nem akar ilyen beteges családba házasodni. Vajon jobb lett volna elmondani az igazságot? Béla tisztában volt vele, hogy átlagos családdal körülvéve õ már nem lenne ilyen érdekes. Nem kellene őt dédelgetni, szeretgetni, sajnálni. Oda a titokzatosság, meghalna a szerelem...
Forrás: Net