Sok az olyan páciens, aki azért keres fel egy terapeutát, mert konfliktusban van önmagával, illetve a környezetével.
Köztük sokan azt hiszik magukról, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, ezért véget vetnek a kapcsolataiknak. Tehát önbüntetők.
Ez a típus terápia-terapeuta függő. Érzi, hogy valamin változtatnia kell,mert közömbösen, szeretet nélkül él a világban.
Alapvető lenne, hogy önmagába nézzen kicsit, de fájdalmas szembesülnie azzal, hogy nem olyan szeretet kapott gyerekkorában, amilyet szeretett volna. Ezért az az elvárása, hogy a külvilágtól kapja meg ezt.
A helyett, hogy befelé nézne, külsőségeken változtat.Lecseréli a munkahelyét és a barátait stb.
Amikor szembesül az igazsággal, miszerint a saját boldogságáért ő a felelős, elkezd hárítani és újra ellenáll.A környezetét hibáztatva kifogásokat keres, hogy miért is nem lehet őt szeretni.
Van, akinek a szeretet megtapasztalása, és van,akinek a szeretet megtapasztalásáért folytatott küzdelem az életfeladata.
Az ellenállásból adódóan (képtelen elfogadni az igazságot) megy a következő terapeutához. Az ilyen ember az igazságot elkendőzve, a
Maya fátylán keresztül látja, soha meg nem tapasztalva a szeretet értelmét.Mivel ki van éhezve a szeretetre, azt a terapeutát részesíti előnyben, aki látszólag megadja ezt neki a túlzott közvetlenséggel ( ölelgetés, lélektársi kapcsolatot hangsúlyozó kezelések előtérbe helyezése, puszi stb) Mivel ezt megkapja, ezért válik terapeuta függővé.Számára ez a jó terápia.
Sok az útkereső, aki azt érzi, hogy valami nem működik jól. Érzelmi szükségleteit, életcéljait azonban nem ismeri.
Így előfordulhat, hogy ebben a kétségbe esett helyzetben nem az önmaga fejlődéséhez szükséges terápiás módszert választja, hanem a fent leírt illúzió-terápiát.
Senki nem vitatja, hogy önmagunkkal szembenézni sokszor nagyon fájdalmas dolog. A lélekfejlődés azonban arról szól, hogy a tudatos szintre hozzuk a tudatalattiban tárolt negatív érzéseket, fájdalmakat és meglássuk az összefüggést múlt és jelen között. Így tudjuk a tapasztalatokat összegezni és kiválogatni, hogy mire van szükségünk, és mire nem. (érzések, energiák, személyek, helyzetek)
Így felvetődik a kérdés, hogy az a terápia a jó , melyen éppen azt halljuk, amit hallani szeretnénk, vagy az, amelyiken szembesülünk az igazsággal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése