A tanulási technikákról

Manapság számos módszerről hall és olvas a szülő, mellyel növelheti gyermeke teljesítőképességét. Ebben az eredmény orientált oktatási rendszerben cél a minél több információ befogadása, erre azonban fel kell készíteni az agyat. Érzékeny szerv lévén néha pihenésre, feltöltődésre van szüksége.

Sajnos a napi stresszhatások alól a gyerekek sem kivételek. Mire a nap feléhez ér, tele van számos negatív érzéssel (félelem, megfelelés, kudarcélmény stb.), ami természetesen újabb negatív érzést, az önbizalom hiányát hozza magával.

Ezekkel az érzésekkel feltöltekezve nekiállhat a másnapi feladatok megoldásához. De milyen kedvvel és milyen sikerrel, amikor az aznapi vagy azt megelőzően több napi rossz hatással van tele? Nyilván nem a tőle telhető maximumot nyújtja. Ahhoz ugyanis egy lenyugtatott agyra lenne szükség, hiszen csak az a befogadóképes.

Ennek hiányában egy idő után nemcsak az agy, hanem az egész szervezet felmondhatja a szolgálatot, és kezdődik a betegségek sorozata, hiszen jobb híján ebbe menekül a gyerek. Ezzel fejezi ki, hogy túl sok volt valamiből. Ennek skálája viszont elég széles, Kezdve a sima náthával, torokgyulladással, egészen az allergiáig, asztmáig, sőt némely betegség krónikussá válásáig.

Így amikor tanulási technikáról beszélünk, szorosan hozzátartozna, hogy e problémák kezeléséhez is módszert, technikákat mutassunk a gyerekeknek.

Másrészt fontos lenne, hogy maga a tanulás ne csak a tudatos szinten működjön. Ez egy felszínes tanulási módszer, ami nem igazán tartós. Agyunk kapacitásának csak 8-10%-át használjuk ki. Ennek megváltoztatását pedig kisgyerekkorban kell elkezdeni.

Közel 20 éves munkám során bátran állíthatom, hogy az általam alkalmazott önbizalom erősítő, stresszoldó, és egyedi tanulási technikák mindig beváltak még a részképesség zavarral küzdő gyerekek esetében is! (diszlexia, diszgráfia stb.)

A két agyfélteke működése a gyakorlat elvégzése előtt- jól látható, hogy nem összehangolt!

A gyakorlat elvégzése után szemmel látható az agyféltekék  összehangolt működése

Egy sérült motorikus képességű felnőtt férfi írásképe a gyakorlat elvégzése után

KINEZIOLÓGIA

Sokoldalú segítség - A mozgás tudománya

Kategória: Életmód-egészség

Megjelent: 2011. július 14. csütörtök, 17:40 

Írta: MTI-Press - Leopold Györgyi 

Kineziológia - egyre gyakrabban hallani mostanában, de kevesen tudják, hogy valójában mit is jelent. Hivatásos, avatott kineziológusok állítják, hogy nem minden az, amit annak hisznek, és nem mindenki kineziológus, aki annak mondja magát. Akkor hát mi is ez az egyre népszerűbbé és keresettebbé váló módszer, amely hatékony terápiaként sok embernek segít?

Völcsey Judit "régi motoros" a szakmában, több mint másfél évtizede tanulta meg a kineziológiát, azóta alkalmazza sikerrel, és tanítja is. Véleménye szerint egész egyszerűen egy hatékony, gyengéd, holisztikus szemléleten alapuló terápiás módszerről van szó: a test és lélek összhangjának, harmóniájának megteremtése érdekében. - A rendszert, melyen a kineziológia alapszik, már az ókori görögök is ismerték, Magyarországon viszont csak 1993-ban jelent meg. Nyugatról "importáltuk", ahol nagy, elismert központjai vannak: Amerikában, Svájcban és Németországban.

Több ága ismert, és valójában csak az tarthatná magát autentikus szakembernek a kineziológiában, aki mindhárom ágában otthon van, vagyis megtanulta a "gyógyító érintés" valamennyi praktikáját elméletben, és képes alkalmazni a mindennapi gyakorlatban. Sokan viszont csak belekóstolnak egy-egy részébe, és máris úgy gondolják, hogy profi módon birtokában vannak e valóban hatékony és eredményes képesség- és személyiségfejlesztő módszernek - magyarázza. Völcsey Judit elmondása szerint látszólag egyszerű a kineziológia alkalmazása, de ahhoz, hogy valódi célját - a test energiáinak egyensúlyba hozását - az energiaáramlás segítségével elérje a hivatásos szakember, bizony sokat kell tudni.

Ez a tevékenység alapos felkészültséget igényel. Mert az igaz ugyan, hogy egy-egy rutin mozdulatot meg lehet tanítani mindenkinek, ami segít a pillanatnyi feszültségoldásban, koncentrációban. Például vizsgák vagy egyéb szellemi megerőltető tevékenység idején néhány jól alkalmazott mozdulat vagy masszázs "csodákat tehet", de az egyszerű testgyakorlatok csak részeredményeket hozhatnak. Nem véletlen, hogy a 2007-es egészségügyi törvény egységes ETI (Egészségügyi Továbbképző Intézet) hatáskörbe utalta a kineziológia oktatását, tehát a "partvonalról" nem kerülhetnek be hivatalosan működő szakemberek. -

Egyébként nem véletlen, hogy mostanában keresett, igényelt terápiáról van szó - fejti ki Völcsey Judit -, hiszen az emberek feszültek, mindennapjaik tele van stresszel, félelmekkel, amelyekkel nem képesek egyedül megbirkózni, és úgy gondolják, a kineziológus "leoldja" róluk a gondok béklyóit. Pedig ez azért nem ennyire egyszerű. A terápia minden esetben beszélgetéssel kezdődik, tudni kell, hogy ki a segítségre szoruló, milyen gondjai vannak, melyek azok a negatív érzelmek, amelyek feloldásra, átalakításra, "kezelésre" szorulnak. És nagy tévedésben van, aki azt hiszi, leül kényelmesen a kineziológussal szemben, váltanak néhány őszinte mondatot, azután egy csapásra megváltozik életszemlélete, és mindent pozitívan fog látni és megélni. Ez nem így működik. A páciensnek is tevékenyen részt kell vállalni saját energiaszintjének megnövelésében, a segítséget nem elég elfogadni, készen kell állni lélekben és testben a változásra, a változtatásra. Aki bezárkózik, falat emel maga köré, az elszalasztja a lehetőséget, annak nem segít ez a módszer. A páciensnek tudomásul kell venni: nem csodáról van szó, hanem kétszemélyes társasjáték ez, amelynek a végén csak nyertes van. A technikáról szólva a szakember elmondja, hogy valóban egyszerűnek tűnik, hiszen az energianyeréshez nem kellenek komplikált "mutatványok", bevált mozdulatsorról van szó, de ahhoz, hogy ezek hatékonyak legyenek, a kineziológusnak ismernie kell az emberi szervezet egészét, a 12 alapmeridiánt, amely az ember 12 szervét működteti, 42 izmát, a test erővonalait, csakráit.

Vagyis ennek a rendszernek, amelyet köznapian csak a mozgás tudományának neveznek, érzelmi és technikai részleteiben rejlik az eredmény. Néhány hatékony kezelés után a görcsös izmok feloldódnak, enyhül a fájdalom, lebomlanak az energiaáramlást blokkoló gátak a testben, és szabadon áramlik az energia. Ennyi a titok. Ezt "tudja" a régi, ókori bölcsességen alapuló eszmerendszer és technika együttese, amely személyiségcentrikusan, a test energiáinak felszabadításán, összhangba hozásán keresztül fejti ki segítő, jótékony hatását. A stresszoldás a kineziológia fő funkciója, de gazdag eszköztára nemcsak "vészhelyzet" idején nyújt segítséget, nemcsak teljesen "lemerült" energiakészlettel, csődközeli testi-lelki állapotban lehet igénybe venni, hanem sokféle kritikus élethelyzetben képes néhány, bárki számára elsajátítható energianövelő mozdulattal egyensúlyba hozni testi-lelki közérzetünket, megnövelve erőnket, hogy az adott feladatra összpontosíthassunk.

Életünk és a stressz

Rohanó korunkban az embereknek egyre kevesebb idejük és energiájuk jut önmagukra és szeretteikre. Szaporodnak a napi stressz hatások, és az egyén egyre kevésbé tudja felvenni ezek ellen a harcot, egyre kevesebben tudják teljessé tenni életüket. A problémák viszont jelentkeznek, ha nem megfelelően reagálunk, ha megtagadjuk őket, ha elnyomjuk negatív érzéseinket. Ennek ellenére az emberek többsége még a legkorszerűbb, leghatékonyabb stressz kezelő módszerekkel sincs tisztában. Ehhez tehát szükségünk van némi tudásra a stresszről.

Mi a stressz? Mi az értelme? Mi történik, ha túlzottan felhalmozódik? Hogyan előzhetjük meg a kialakulását és hogyan szüntethetünk meg néhány olyan stresszt, aminek jelenleg is ki vagyunk téve?

A stressz napjaink betegsége. Testünk és lelkünk számára természetes a bennünk és körülöttünk történő változásokhoz való alkalmazkodás. A problémák viszont jelentkeznek, ha nem megfelelően reagálunk, ha megtagadjuk a problémát, ha rajtunk kívül álló dolgok miatt aggódunk, ha elnyomjuk negatív érzéseinket, ha tehetetlennek érezzük magunkat a cselekvéshez. A mi saját kis világunkban-otthonunkban vagy munkahelyünkön-rengeteg gondolat és szituáció van, ami alkalmazkodásra kényszerít bennünket. Ha sikeresen alkalmazkodunk, akkor az élet izgalmakkal teli kaland. Ha ez nem sikerül, akkor a „stressz korának” áldozatai lehetünk. Bár már számos könyv jelent meg, amely a stressz különböző aspektusaival foglalkoznak, ennek ellenére az emberek többsége még a legegyszerűbb stressz kezelő módszerekkel sincs tisztában. A hatékony stressz kezelés feltételei magukba foglalják: mi a stressz, mi az értelme, mi történik, ha túlzottan felhalmozódik, hogy előzhetjük meg, és hogyan szüntethetjük meg. Az emberek más- más érzést táplálnak, és máshogyan reagálnak ugyanabban a helyzetben. Tehát nem a szituáció a mérvadó, hanem az, ahogyan megéljük. Reakciónk egy részét belső, más részét külső szabályozó tényezők határozzák meg.

Számos úgynevezett pszichoszomatikus betegség eredete a stressz. Olyan tényező, amely ott van a mindennapjainkban. Megszoktuk és mivel nem fordítunk rá kellő figyelmet, hatását alattomos módon fejti ki a tudatos és tudatalatti szinten is.

Fizikai jelei:

Magas vérnyomás, érelmeszesedés, fertőzések, cukorbetegség, különböző fejfájások, fekélyek, álmatlanság, allergiák és bőrgyulladás, fizikai kimerültség, étvágyváltozás, fogyás, hízás, szexuális problémák, székrekedés stb.

A végeredmény szempontjából mindegy, hogy a stresszor valódi vagy képzelt veszély, ezért a felfogásunk átalakításában játszanak fontos szerepet a különböző stressz oldó technikák, hiszen nem mindegy melyik állítással azonosulunk. Emellett fontos szerepet játszanak a különféle agyintegráló technikák, hiszen néha azért sikerül nehezen megvalósítani valamit, mert agyunk két agyféltekéje ellentétben áll egymással az eltérő információ áradat hatására.

Völcsei Judit

Ki a felelős a gyermekek érzéseiért?

Még a kisiskolás korban is sokat kell teljesíteni. Ebben a hajtásban az érzelmeket leginkább betegségben, ellenállásban, dühben fejezik ki. Lassan annyira megszokják ezeket a kifejezési formákat, hogy önmaga érzelmi szükségleteit nem ismeri fel. Az iskolában: nem kérdezik meg tőle, miért vagy szomorú, miért viselkedsz így? Otthon: mi volt az iskolában, milyen jegyet hoztál, mi volt az ebéd stb. Egy idő után nem is próbálkozik azzal, hogy panaszkodjon bárkinek is, hiszen sok esetben a környezetében is a közömbösséget tapasztalja. A felnőttek is el vannak foglalva saját problémáikkal. Látszólag ez ugyanúgy a környezetnek való megfelelés, e mögött azonban a saját lelki problémájuk áll. "Nincs idő lelkizni"- pedig valahol mélyen ők is boldogtalanok, ők is a szeretetre, elfogadásra vágynak. Jó lenne nekik is panaszkodni valakinek és persze jó lenne, ha meghallgatásra, vigaszra találnának. Erre a családi közeg,a munkahely éppoly alkalmas közeg lenne, de a gyakorlatban, sok esetben, pont attól nem kapja meg az ember,akitől leginkább várná. Ez a hiányérzet lecsapódik valahol, legtöbbször a gyereken. Hiszen õ az, aki nem a környezet elvárásainak megfelelően viselkedik és teljesít. Az új kor gyermekeinek - az indigó gyerekeknek-pont ez az egyik feladatuk, hogy a régi beállítottságot megváltoztassák. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a kezelésbe a szülő is aktívan részt vegyen. S mi a helyzet az iskolában? Úgy tűnik, ott még kevésbé vállalnak felelősséget, hiszen nincs gyakorlata az efféle nevelésnek. Ha problémás a gyerek: nevelési tanácsadóba, pszichológushoz küldik,rosszabb esetben a magatartásterápia vagy a kisegítő iskola ./közel 160-as IQ-val???/Nem utolsó sorban milyen perspektívájuk lehet ezeknek a gyerekeknek a jövőre nézve? Ilyenkor az egyik érvként az szokott felmerülni, hogy van még rajtuk kívül másik 30 gyerek, és ők is fontosak. Igen, csakhogy ezek a gyerekek egyre többen lesznek, és már vannak, tehát érdemes lenne rájuk figyelni, hiszen sok esetben zsenikké válhatnak. Megfelelő odafigyelés hiányában pedig a környezettől visszahúzódó, magába forduló "robot-gyerek" lesz,aki ha megkérdezik, hogy vagy, mit érzel, csak a vállvonogatásig jut.
Völcsei Judit

Önbecsülés és tanulás

Maga az agyműködés képes megváltozni egy gazdagabb tanulási környezetben. Az azonban biztos, hogy a megnyilvánuló elvárásoknak jelentős és hosszú ideig hatása van. Az erős elvárást nem szabad összetéveszteni a konkrét célokkal, melyek elérése a gyereket és a szülőt állandó feszültségben tartja. A kritika akármilyen jó szándékú is, sohasem olyan segítő és eredményes, mint a pozitív türelmes bátorítás. A gyerekek igénylik mások segítségét a tanuláshoz, különben megállnak a fejlődésben. De nem azon a módón, hogy csendben ülnek, miközben egy idősebb személy szavakkal tanítja vagy fegyelmezi őket. Ehhez való viszonyulásuk ára, hogy lemondanak saját magukról. Ez a helyzet viszonylag könnyen korrigálható. Egy gyerek önmagáról alkotott képét és sikerorientáltságát lehet és kell is fejleszteni, erősíteni. A nélkül, nem várhatunk mást, minthogy a gyermek azt a vezérfonalat fogja követni viselkedésében, amit kisgyerek korában kapott, ami meghatározó szerepet játszott énképének kialakulásában. Tehát ha nem segítjük hozzá annak felismeréséhez, hogy miként szemlélhetik magukat sikeres embereknek, akkor önbizalom hiányos gyerekekké válnak. Vagyis minden oktatásnak azzal együtt, hogy a tanulót felfegyverzi ismeretekkel és készségekkel, egyidejűleg erősíteni és bátorítani kell saját belső tanulási képességébe és eredményességébe vetett hitét is. Ez másképp nem érhető el, csak ha a tanuló jó érzéssel gondol a tanulási folyamatra. Mindenek felet száműzni kell az iskolából a félelmet, helyébe a reményt kell tenni és folyton meg kell erősíteni azt az érzést a tanulókban, hogy sikeresek és fontosak. Az a fajta negatív kritikai értékelés, amivel olyan gyakran találkozhatunk a hagyományos oktatásban ellene dolgozik az optimális tanulási folyamatoknak. Jobbára abban fogunk sikereket elérni, amiről el hisszük, hogy sikeresek tudunk lenni és azon a téren fogunk kudarcot vallani, ahol gyenge képességűnek tartjuk magunkat. Természetesen leginkább úgy lehet valakit megtanítani arra, hogy bízzon a sikerben, ha ellátjuk olyan tanulási tapasztalatokkal, amelyek logikusan és szükségszerűen vezetnek a sikerhez. Ez sokkal hatásosabb, mintha állandóan azt mondogatjuk, milyen jó is lenne, ha hinne saját magának.

Völcsei Judit

Önbecsülés

Az iskola után a szülői közeg az, ahol a gyerek kiteljesedhet. Természetesen pozitív, elfogadó, megértő, támogató közegre lenne szükség, hiszen az ÉN, csak úgy tud fejlődni, ha szabadon fejezheti ki önmagát. Ha a hibákat építő tapasztalatként és nem kritikaként éli meg. Miután hat éves kor alatt alakul ki az a hitrendszer, ami meghatározza a továbbiakban a magabiztosságát, problémamegoldásra és konfliktuskezelésre való képességét. Csakhogy a szülő is nagyrészt azt tudja átadni, amit tapasztalt gyermekkorában, amilyen nevelést kapott, illetve amilyen hatások érték a környezetében. Akkor is, ha sokszor negatív érzések kísérték, és szentül megfogadta, hogy õ másképpen fogja nevelni gyermekét. Egyszerűen azért, mert ezt látta, ez rögzült be és mással nincs tapasztalata kiskorában. Például ha sokat mondták, hogy jó legyél kisfiam, nem szabad rossznak lenni… egy idő után megtanulta, hogy hogyan kell jónak lenni. Ezért kapott pozitív visszajelzéseket, tehát egyre inkább ezt tette. Felnőttként ezt jó nevelési módszernek tartja és a saját gyerekétől ugyanezt várja el. Csakhogy neki más az értékrendje, más a személyisége. Így ezeknek az elvárásoknak nem tud megfelelni. Ez pedig külső-belső konfliktust okoz. Fölöslegesen visszük tovább tehát mások értékeit, hitrendszerét, amit mindenkinek le kéne magáról hámozni. Erre többféle módszer alkalmas, ilyen az önismereti tréning!

Völcsei Judit